1. Rész

- Chanel! - szólt Lisa, a legjobb barátnőm.
- Mi van? – dörmögtem a párnámba álmosan.
- Kelj fel! – utasított keményen. Mindenesetre hozzá kell tennem, hogy megszoktam ezt a hangsúlyát, mert a megismerkedésünk óta – 10 éve – ilyen, pont mintha anyámat akarná utánozni.
Nagy nehezen kivánszorogtam az ágyból es leténferegtem a konyhába.
- Jó reggelt!
- Neked is - mondtak anyáék teljesen egyszerre.
- Mi lesz a reggeli?
- Rántotta. Kérdezd meg Lisát, szereti-e.
- Oké – forgattam a szemem, hogy egyszer leküldenek, utána meg vissza fel.
Felérve a szobámba elkiáltottam magam.
- Lisa! Szereted a rántottát?
- Igen - kiabálta a szekrényből – összehúztam a szemem, de még visszafordultam a lépcső irányába. Leordítottam egy igent, hogy anya választ kapjon és bekopogtam a szekrényajtómon.
- Lisa! Mit csinálsz te a szekrényemben?
- Pakolok – felelte nemes egyszerűséggel.
- Hova?
- Holnap megyünk nyaralni és még nem pakoltál be! – adta meg a magyarázatot idegesen.
- Tényleg! – csaptam a homlokomra. Teljesen kiment a fejemből. 
Gyorsan előrángattam a gardróbból egy bőröndöt és extra gyorsasággal elkezdtünk bepakolni. Rengeteg ruhám van, úgyhogy ez el fog tartani egy darabig. Lisa felmutatott egy fekete-türkiz ruhát. Kirántottam a kezéből, mire értetlen arcot vágott.
- Pizsamában vagyok – mutattam végig magamon. Bólintott és visszafordult a szekrénybe.
- Mi lenne, ha elmennénk vásárolni?
- Miért? – húztam fel a szemöldököm.
- Mert csak vastag, hosszú ruháid vannak, most kezdődik a nyár és egy lenge cuccod sincs – gesztikulált hevesen.
- Jó ötlet. Gyere, beszéljük meg anyáékkal – csettintettem.
Lementünk a konyhába, ismét, ahol már kirakva várt a rántotta néhány szelet szalámival és sonkával, kinek mihez van kedve. Gyorsan megreggeliztünk, majd megkerestük anyát, akit a mosókonyhában találtunk meg.
- Anya! Elmehetünk Lisával a plázába?
- Persze, de ne maradjatok sokáig! – mondta, mintha természetes lenne, hogy két 17 éves lány a nyaralás előtt feltétlen csak a plázában tudná eltölteni a szabadidejét. Mondjuk, a korombeliek biztos ezt csinálják és a szüleim is arra számítottak, hogy ilyen leszek, de nem lettem. Sőt.
Felvettem a fekete balerina cipómét és kész is voltam. Gyalog 20 perc az út. 3 óra múlva 5-5 táska ruhával, cipővel, kiegészítővel jöttünk ki. Hazarohantunk, mert amit most vettünk be kell pakolni. Ebédre értünk haza. Felmentünk a szobámba, ahol a nyitott bőröndöm várt, majdnem üresen. Az egész délutánt pakolással töltöttük, túl nagy volt a választék és túl kevés dolgot lehetett magunkkal vinnünk. Elvégre csak néhány nap és jövünk haza.
- Szerinted mit vegyek fel holnap? - kérdezte Lisa.
- Ezt - mutattam rá egy virágos felsőre rózsaszín rövidnadrággal, mintha már vártam volna a kérdést. Lementünk vacsorázni. Miután megettük, elmentem zuhanyozni. Este még beszélgettem Lisával és 2-kor elaludtunk. Másnap hajnali 5-kor keltem fel, mert nem tudtam aludni, amit furcsálltam, mert én aztán álomszuszék vagyok. Volt egy álmom. De csak arra emlékszem, hogy valaki azt mondja, hogy „Ne menjetek nyaralni!” Aztán hirtelen eltűnt, lehet azért, mert felébredtem.
- Lisa! Lisa! Kelj fel!
- Mi van már Chanel?
- Kelj fel! Ma megyünk nyaralni! – mondtam bezsongva, még mindig a barátnőmet rángatva.
Erre a szóra kipattant az ágyból és bement a fürdőszobába, szó nélkül. 20 perc múlva kijött abban a ruhában, amit tegnap javasoltam neki.
- Hú, csajszi. Valaki nagyon dögös – szóltam neki, mire bepózolt és elnevettük magunkat. Én is bementem, felöltöztem, megmostam az arcom és sminkeltem. Felvettem egy türkiz felsőt és egy rövidnadrággal. Mikor kijöttem Lisa az ágyon feküdt szétterülve az igazak álmát aludva. Felnevettem majd konkrétan ráugrottam, mire fájdalmasan felnyögött.
- Nem is aludtam – próbálja meg egyből letagadni.
- Aha – hagytam rá, mint egy hülyére. Lementünk reggelit csinálni, mert még anyáék nem keltek fel. Csináltunk anyának gofrit, málna-, eper- és ribizli öntettel. Apának rántottát és vajas pirítóst. A kedvenceik. Büszkén néztem a feltálalt ételekre. Mi Lisával szendvicset készítettünk. Már 8 óra volt, mire felkeltek anyáék. Reggeli után felmentünk a szobámba Lisával.
- Elcsúszott a sminked – mondja Lisa félvállról. Berohantam a fürdőbe, de a sminkem tökéletes. Tehát átvert. Na ezt még visszakapja. Szemet szúrt valami. Félre döntöttem a fejem és valaki feltűnt mögöttem. Egy sötét árny. Felsikoltottam az ijedtségtől, majd megragadtam valamit a szekrényből és megfordultam, de már nem láttam senkit. Csak egy papírt, ami a földre hullott.
„Ne menjetek el nyaralni!" 
Furcsa. Nem törődtem vele. Biztos Lisa írta hülyeségből, mert a sminkemmel is ő akart átverni. Ránéztem az órára. Már 9 óra volt.
- Hazudós! – léptem ki a fürdőből a barátnőmre nézve, aki erre csak elmosolyodott. Kivittük a bőröndöket a kocsiba, ahova már apu pakolt. Meglátta, ahogy a tonnás bőröndöket cipeljük és lovagias módon rögtön rohant segíteni. Egy puszit nyomtam az arcára köszönetkép. Én egész úton telefonoztam és Lisával beszélgettem, mikor szólt a rádió énekeltünk és lengettük a kezeinket. Hirtelen nekimegyünk valaminek és megpördülünk az autóval, majd a hídról a vízbe hajtunk. Lassított felvételként látom a történetet. Esés közben ki tudtam nyitni az ajtót, hogy majd kimeneküljünk. De többre nem volt időm, mert becsapódtunk a vízbe. A vízbe érkezéskor egy alak jelent meg előttem, de csak annyit mondott:
 „Adam”

U.i.: Sziasztok! Ez szerintem csak egy kicsi bevezető a lányok életébe, ne lepődjetek meg ha hirtelen stílusváltozást éreztek, mivel ez a történet már egy éves, most kezdjük el átdolgozni a részt a barátnőmmel, utána egyből folytatjuk, ha odáig eljutunk. Ha tetszett kérlek jelezd.